PRAKTIKÁNS főnév -t, -ok, -a (régies)
Gyakornok (1). Ügyvédi praktikáns. □ A praktikáns szerelmes leveleket gyűjt
(Krúdy Gyula) Gyermekkoromban a patikusok udvarán még láttam az óriási vasmozsarat, a laboráns gyökeret tört, ánizst szárítottak, melyet a
praktikáns hozott kis zsákjában a mezőkről. (Kosztolányi Dezső)