PŐTYÖGŐS melléknév -en, -ebb [e, e] (
tájszó)
- 1. Pötyögős (12). □ A szabó jó szűkecskére Szabta a nadrágot. | De azért egy kicsit még is Pőtyögősen állott. (Petőfi Sándor)
- 2. Olyan <ügy, dolog>, amellyel vmi nincs rendjén, kül. amelynek kétes, bizonytalan a kimenetele. Bizony ez az ügy egy kicsit pőtyögős.