PÖRK főnév -öt, -je [e] (
orvostudomány)
<Bőrön, nyálkahártyán, a szövetnek marás, égés, fekély, kiütés stb. által bekövetkezett elhalása esetén> az élő szövetet kéregszerűen borító beszáradt, elhalt szövet; var.
A fekély, az ekcéma gyógyulásakor pörk képződik. Az égés nyomán pörk keletkezett. □ Figyelmesen nézte a sebeket
Egy pontot kíméletesen megérintett a tarkón
Már behegesedett. Pörk borítja. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): pörkképződés.
- pörkös.