PÖCCENT [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] pöccint, peccent [ë-e] (hangutánzó)
tárgyas Ujjának hirtelen fricskázó mozdulatával vhova lök, ugrat vmit. Odább pöccenti a pénzdarabot. A gombot a célba pöccenti. || a. (tárgy nélkül, rendsz. -t ragos mértékhatározóval) A golyón egyet pöccentett. Pöccent az ujjával. □ A kegyelmes úr kettőt peccentett két ujjával arany burnótszelencéje födelére. (Jókai Mór)
pöccentés v. pöccintés; pöccentett v. pöccintett; pöccentget v. pöccintget; pöccentő v. pöccintő.