PÓZOL tárgyatlan ige -t, -jon (
rosszalló)
<Hatásvadászatból> mesterkélten, modorosan, nagyképűen viselkedik.
Hiányzott belőle az őszinteség, csak pózolt. □ A halálos ágyon
még a színészek se pózolnak. (Gárdonyi Géza) || a. <Szellemi megnyilvánulásaiban> modorosnak, hatásvadászónak mutatkozik. □ Pózol a poéta, aki csinált, mesterséges formában beszél. (Ady Endre)