PUBLIKUM * főnév -ot, -a (
régies írva: publicum is) (
régies, 
bizalmas)
Közönség (13). 
A kávéház, a lóverseny, az üzlet publikuma; az előadás, a hangverseny, a könyv publikuma. Az egész publikum tapsolt. □ A hírt és dicsőséget a publikum osztogatja, gyakran igen hirtelenkedve. (Bajza József) Majd megküldöd nekem a pusztára [műveidet] 
 én leszek a te igaz és hű publicumod. (Tompa Mihály) A billiárdozókra bámult egy darabig. Micsoda vegyes a publikum ebben a kávéházban. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): publikumfogás.
 - publikumú.