POTTYAN tárgyatlan ige -t, -jon, (
tájszó) pottyanik (gyak.
tréfás,
hangutánzó)
- 1. Vki, vmi tompa hangot adva hirtelen vhová esik, zuhan. A csónakból a vízbe pottyant. Az alma a földre pottyant. □ Künn a diók zajjal pottyantak a földre. (Babits Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Hirtelen, meglepetésszerűen vhová kerül; cseppen. Új társaságba pottyant. Szóláshasonlat(ok): mintha az → égből pottyant volna. □ Hogy pottyannak ide, ahol a madár sem jár?
(Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: bepottyan; belepottyan; idepottyan; kipottyan; lepottyan; odapottyan; visszapottyan.
- pottyanás; pottyanó; pottyant.