PÖFFENT [e] ige -ett, -sen [ë, ë] -eni [e] (
ritka,
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan (csak -t ragos mértékhatározóval) Pipájából, szivarjából egyet szíva, ajkának hirtelen szétnyitásával keletkező hang kíséretében fújja ki a füstöt. Egyet, nagyot pöffent.
- 2. tárgyas <Füstöt> ehhez hasonló, de rendsz. jóval erősebb hang kíséretében lök, fúj, ont vhova. □ A gyorsvonatok
szörnyei egy-két füstfelhőt pöffentettek a kis falucskára. (Krúdy Gyula)
- Igekötős igék: kipöffent.
- pöffentés; pöffentő.