Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Kártolt gyapjúfonálból vászonkötéssel szőtt, bolyhozás után kallózással nemezelt felületű, vastag szövet; főleg katonaköpenyek, kabátok készítésére, ill. asztalok bevonására használatos. A posztó széle ←; posztót bolyhoz, kallóz, nyír, sző. Kabátja erős posztóból készült. Kiégette az íróasztal zöld posztóját. □ Vontam fel ruháimat; posztóbul mentét és nadrágot, fejér lajbival. (Kazinczy Ferenc) Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég . | Közbe vágott Pató Pál ur: | "Ejh, rá érünk arra még!" (Petőfi Sándor) A piros és fehér golyócskák fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon. (Krúdy Gyula) A falon posztóval bevont fegyvertartón , pisztolyok lógtak. (Kosztolányi Dezső) || a. jelzői használat(ban) Ebből készült posztó körgallér.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, kedveskedő) Rossz posztó: haszontalan, csintalan, rossz gyerek. Mit csinálsz megint, te rossz posztó?
Szólás(ok): vörös posztó vkinek a szemében: már puszta létével v. azzal, hogy megemlítik, ellenállhatatlanul bosszantja, ingerli, rögtön dühbe hozza; ld. még pénz.