NAGYSÁGOL [natyságol v. naccságol] tárgyas ige -t, -jon (régies)
Nagyságos (12) címmel illet, nagyságos (fiatal)úrnak, (kis)asszonynak szólít vkit. □ Ne feledd nagyságolni és kezet csókolni
(Szigligeti Ede) Mi az ördögért nagyságoljuk mi egymást, mikor olyan régi jó cimborák vagyunk. (Jókai Mór) El lehetend-e vele [= a néppel] hitetni, hogy éppen egyenlő érdeke is van életét áldozni a honért azokkal, kiket nekie mély alázattal nagyságolnia, méltóságolnia kell? (Vajda János)
nagyságolás; nagyságoló; nagyságoltat.