Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

NAGYÚR [gy-ú] főnév
  • 1. (történettudomány) Főrangú hűbérúr, arisztokrata. Az ellenkirályt az elégedetlen nagyurak támogatták. □ Abban az időben a címeres nagyurak között is sok volt, aki nem tudott sem írni, sem olvasni. (Gárdonyi Géza) Hallottam, Krajnában | S messze Franciában | Így mulatnak pártoskodva … Nagyurak hiában. (Ady Endre) || a. (történettudomány) Nádor. Bánk bán, Magyarország nagyura. □ Jaj, kegyes nagyúr! sokat | fogsz még te itt találni, ami akkor | nem volt, midőn elmentél… Orvosolj, ha tudsz. (Katona József)
  • 2. (történettudomány) <A török szultán címe és megnevezése.> □ A nagyúr … a prófétára esküvék. (Jókai Mór)
  • 3. (régies) <Rendsz. személyragozva, kisebb birtokos vagy polgári személy megszólításaként.> □ Megszólítás közben elmulasztá őt nagyuramnak címezni. (Jókai Mór) Foglaljon helyet, nagyuram … Mivel lehet gráciájára szegény szolgája? (Krúdy Gyula)
  • 4. (gúnyos) Csak a vagyonnak élő, pénzes ember, a birtokos és tőkés osztály képviselője. □ A koldusból nagyúr lett, Él fejedelmileg. (Petőfi Sándor) A nagyuraknak néha különös passzióik vannak… (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) □ Megöl a disznófejű Nagyúr, | Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten, Az aranyon ült, az aranyon. (Ady Endre) nagyuras.