NÖVESZT [e] tárgyas ige -ett, ..sszen; -eni [ë, ë, e]
- 1. Növeszt vmit: okozza, előidézi, hogy vmi nőjön (1). Az eső gyorsan növeszti a vetést. □ Lessz-e nemzet, mely a győzödelmi helyen Csontaitok felett oszlopot emeljen, Ahol majd az anyák
Könnyel növesszenek egy virágos kertet
? (Arany János)
- 2. <Vmely testrészét v. szőrzeté> engedi, hogy (hosszúra) nőjön. Bajuszt, körmöt, szakállt növeszt; → hájat növeszt; (gúnyos) (csak a) hasát v. a háját növeszti: henyélve, dologtalanul él, csak az evéssel törődik. □ Keze piszkos volt, s körme, melyet gondosan ápolt, hosszúra növesztett és befelé görbített, szintén. (Kosztolányi Dezső)
- 3. (irodalmi nyelvben) <Termőföld> vmit terem; megterem rajta vmi. □ Mindent mi édes, ami szép, jó, mindent Nekem növeszt ez az áldott föld. (Vajda János) Lent az aranykalászos rónaság csak fűszálakat növesztett sok ezer év óta. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: kinöveszt; megnöveszt.
- növesztés; növesztet; növesztett; növeszthető; növesztő.