NŐIES [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Nőknél szokásos, nőkre jellemző. Nőies ellágyulás, szeszély. □ Ebben a regényben érvényesül leginkább a Goncourtoknak
jellemző tulajdonsága
: az érzések nőies gyöngédsége. (Ambrus Zoltán) || a. (főleg tagadó mondatban) Olyan <személy>, akiben teljes mértékben megvannak a nőre jellemző tulajdonságok. Ez az asszony nem nagyon nőies.
- 2. Külsejében v. magatartásában nőre emlékeztető <férfi>. || a. Ilyen férfira jellemző, hozzá tartozó; olyan, mintha női volna; nem férfias. Nőies arc, hang kéz, mozgás. □ Gyönyörű magas karcsú ifjú
arca nőiesen finom. (Jókai Mór) Ezek az emberek mások voltak,
könnyedén, kissé nőiesen mozogtak, a kiejtésük idegenes volt. (Kaffka Margit)
nőiesség.