NÖVEVÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (elavult)
Növény. □ [A barlangnak] nagy része van ékesítve és borítva különbféle növevényeknek eleven zöldjével. (Csokonai Vitéz Mihály) Függő bércek alatt a tűztelen éjszaki tájon Árva kietlen völgy feküdött
: növevényei barna harasztok, És nyavalyás kórók. (Vörösmarty Mihály) Hágcsót a falon már, eleven teherrel, Látni, miként kúszó növevényt karóján. (Arany János)
növevényi.