NITTEL [ë] ige -t, -jen [ë] (
műszaki nyelv)
tárgyas <Megmunkálásba vett, átlyukasztott két fémdarabot> mindkét végén laposra kalapálható apró, felül szélesfejű szeggel összeerősít, ill. ezzel van elfoglalva; szegecsel.
Egymáshoz nittelte a bádoglemezeket. || a. (tárgy nélkül)
A bádogos, a bodnár, a kovács, a lakatos, a rézműves nittel. [Mit csinálsz?] Nittelek.
- Igekötős igék: megnittel; odanittel; összenittel.
- nittelés; nittelhető; nittelő; nittelt; nitteltet.