NEMTÖRŐDÖM [e v. ë] melléknév
Az emberekkel, a dolgokkal, a világgal nem törődő, kül. a rá tartozó ügyekben közömbös, hanyag <személy>. Nemtörődöm ember. || a. Ilyen személyre valló, jellemző <viselkedés, magatartás, megnyilatkozás.> Nemtörődöm beszéd, munka, válasz. Nemtörődöm módra végzi a dolgát.