NEGÉLY [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (elavult, irodalmi nyelvben)
Szenvelgés; negéd. □ A szenvedés poézisét
negélynek, vagy őrjöngésnek hiszi. (Kemény Zsigmond) [Kisfaludy Károly korában] divat volt a külfölddel való kacérkodás, a negély, a szeszély, a különcködés. (Krúdy Gyula)
negélyes.