NÓTA [2] főnév nótát, nótája (csak egyes számban, főleg ragos alakokban) (
jogtudomány,
elavult)
Főbenjáró <főleg hűtlenségi> vétség v. pör. □ Atyja nótát kapott és maga koldusbotot. (Kemény Zsigmond) Ha az apát nótába ejtik,
a gyermekek is földönfutókká lesznek. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): nótapör.