NÉPNYELV főnév (főleg nyelvtudomány)
<Az irodalmi és a köznyelvvel ellentétben> az a nyelv, amelyen a nép (3, 3a) beszél. A dunántúli népnyelv; a népnyelv alapos ismerője. □ A magyar népnyelv
teljes oly lelkes tulajdonságokkal és közmondásokkal, melyekbe nagy életbölcseség van szőve. (Berzsenyi Dániel)
népnyelvi.