NINCSTELENSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. A nincstelen melléknévvel kifejezett anyagi, vagyoni helyzet, állapot. Nagy nincstelenségben élt. Megszűnt a paraszti nincstelenség. □ Eléggé boldogan éldegéltek nincstelenségükben. (Kosztolányi Dezső) Józsi
a teljes nincstelenségben is elragadóan könnyelmű tudott lenni. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) Az ilyen helyzetben élő embereknek vmely összessége v. csoportja; szegénység. A nagy gazdasági válság kivált a falusi nincstelenséget sújtotta.