Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

NIKKEL [e v. ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) (vegyi ipar) Ezüstfehér színű, kemény, a levegőn nem oxidálódó fém (Ni). A nikkelt ötvözetek készítésére és fémtárgyak felületének bevonására használják. □ Ólmot önteni a mintába és szívszorongva lesni, hogy terül szét a massza, amibe egy kis nikkelt kever … (Gelléri Andor Endre) || a. Különböző mennyiségben ezt tartalmazó ötvözet. A zsebóra nikkelből van. Nikkelből pénzt is vernek. || b. Ennek érce. Ott nikkelt bányásznak.
  • 2. jelzői használat(ban) Nikkelből (1 a) való. Nikkel váltópénz. □ Egy kis nikkel inggomb: … eltűnt, és lám most: megvan! (Gelléri Andor Endre)
  • Szóösszetétel(ek): nikkelacél; nikkelbánya; nikkelbronz; nikkelérc; nikkelezüst; nikkelóra; nikkelötvözet; nikkelpénz; nikkelréteg; nikkeltermelés.
  • nikkeles.