NÉZŐTÉR főnév
Az a hely, térség, ahol a nézőközönség tartózkodik. Tágas, üres, zsúfolt nézőtér; az opera a stadion, a színház nézőtere; felcsattan, elül a taps a nézőtéren. □ A rondella
csak a színpadnak és nézőtérnek adhatott helyet. (Gyulai Pál) Zsúfolva volt a nézőtér a legelőkelőbb közönséggel. (Mikszáth Kálmán) A nézőtéren nemesek, polgárok,
apródok, lakájok, csirkefogók. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Az ott tartózkodó nézőközönség. A nézőtér tapsol.
nézőterű.