NÉVMÁS főnév (
nyelvtudomány)
Olyan szófaj, ill. szó, amely vkire, vmire rámutat, vonatkoztat, határozatlanul v. kérdezve utal, s amely csak a használat alkalmával, a beszédbeli, ill. a szövegbeli helyzetben kap határozott tárgyi jelentést. →
Általános névmás; →
birtokos névmás; főnévi névmás: olyan n., amelyet a mondatban a főnévhez hasonló szerepben használunk (pl. én, ki, valaki, aki); →
határozatlan névmás; →
kérdő névmás; →
kölcsönös névmás; melléknévi névmás; olyan n.,; amelyet a mondatban a melléknévhez hasonló szerepben használunk (pl. ilyen, olyan, melyik); →
mutató névmás; számnévi névmás: számra, mennyiségre utaló, gyak. számnevet helyettesítő n. (pl. hány, ahány, annyi); →
személyes névmás; →
visszaható névmás; →
vonatkozó névmás. □ Minthogy [a japánoknak]
nincs se névelőjük, se vonatkozó névmásuk, a szórend olyan, hogy az európai feje belefájdul, amíg megérti. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): személynévmás.
- névmási; névmásos.