NEVETSÉGES [neveccségës] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Furcsaságával, különösségével nevetésre, nevetségre ingerlő, fakasztó, erre okot adó. Nevetséges ember; nevetséges lesz vki; nevetségessé teszi magát; nevetségessé válik. □ Lári fári. Micsoda nevetséges okoskodás! (Mikszáth Kálmán) Ezek a cselédek
azért oly szemtelenek, mert a falusi ruha nevetséges nekik. (Gárdonyi Géza) Itt a nagy tömegben elvész az ember, itt ki voltam szakítva a természetes környezetemből
Néha szinte nevetséges voltam az ezen való idegeskedésben. (Kaffka Margit)
- 2. (rosszalló, gúnyos) Komolytalansága, alaptalansága miatt bosszúságot okozó, bosszantó. Nevetséges állítás. Ne ingerelj ezzel a nevetséges akadékoskodással! □ Az a komolyság, mellyel [Eötvös] a nevetséges érveket is cáfolja, a
találó hasonlatok,
mutatják, hogy veszélyes emberrel van dolgunk. (Péterfy Jenő)
- 3. Komolyan számba sem jöhető, jelentéktelenül kicsi. Nevetségesen olcsó árak. □ A dombóvári nagy uradalom
nevetséges olcsó bérbe volt kiadva. (Vas Gereben)