NEVETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A nevet igével kifejezett cselekvés.
Erőltetett, fanyar, falrengető, gúnyos nevetés →
; jóízű nevetés; kaján, kárörvendő, kényszeredett, kuncogó, viharos, zajos nevetés; →
kibuggyan belőle a nevetés; ajkát v.
száját nevetésre húzza szét (→
széthúz); csak úgy →
dől a nevetéstől; →
fuldoklik a nevetéstől; →
gurul a nevetéstől; majd →
megszakad, →
szétdől, →
szétesik a nevetéstől. Nem állhatta meg nevetés nélkül. Nem tudta visszafojtani a nevetést. Majd elmegy a kedved a nevetéstől!: <intésként v. fenyegetésként>. □ Valamennyien nevetésre fakadtak. (Gárdonyi Géza) Harsány nevetés tört ki, s
felkapták a vállukra a deákot. (Móricz Zsigmond) || a. Az a tény, hogy vki nevet.
A gyerek, a lányok nevetése. || b. Az a cselekvés, hogy vmit, vkit (ki)nevetnek.
A bolondságok, a vicc nevetése; a veszély(ek) nevetése: a v.(-ek) fölényes, bátor semmibevevése;
a bohócok, a majmok nevetése.
- Szóösszetétel(ek): 1. nevetésvágy; 2. farkasnevetés.
- nevetési.