NÉPSZÍNMŰ főnév (
irodalomtudomány,
film, színház)
<A XIX. század második felnek drámairodalmában> a nép, kül. a parasztság életét, merészebb realizmus nélkül, a nemesi, polgári ízlésnek megfelelően szépítve bemutató és zenével, énekkel, tánccal tarkított színmű (2), ill. ennek műfaja.
A népszínmű virágkora; Tóth Ede és Csepreghy Ferenc népszínművei. Népszínműben lépett fel. Népszínművet írt. □ [Szigligeti] népszínművei leszorítá
a siralmas rémdrámákat. (Jókai Mór) Megvan az új színdarabomnak, ha nem is a témája, de az alaphangja. Afféle modern népszínmű lesz. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): népszínmű-énekes; népszínmű-énekesnő; népszínműíró; népszínműstílus.
népszínműi.