Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rosszalló) Lenézett, megvetett, erkölcsi tekintetben nem sokra értékelt személyek kisebb-nagyobb csoportja v. tömege. Aljas, gyülevész, hitvány, szemét, tolvaj, zsivány népség. Micsoda népség! Mindenféle népséggel nem állt szóba. □ Garázda népséggel telik meg a terem. (Petőfi Sándor) Apám a szívemre kötötte , hogy hálátlan népséggel össze ne adjam magam. (Tolnai Lajos) Apám révén a falu legalsó rangú népségével bizalmas családi hangot érzek meg, mihelyt szóba állunk. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Alkalmilag összegyűlt, összeverődött embercsoport, (nép)tömeg. □ Karnevál felállván bársony trónusába, Az egész népséget körűl megtekinti. (Csokonai Vitéz Mihály) Ott ment a processziós népség között Jankó is. (Mikszáth Kálmán) || a. Népség, katonaság: a) (film, színház, régies) statiszták v. kardalosok csoportja, utcai járókelőknek és katonáknak öltözve; b) (tréfás) jelentéktelen, ismeretlen személyek vegyes csoportja.
3. (ritka, régies) Nép (3). □ Ezer esztendő távolából, | hátán is batyuval, kilábol | a népségből a nép fia. (József Attila) || a. (régies) Tömeg (3). □ A népség örömordítva üvöltött. (Jókai Mór)
4. (ritka, régies) Lakosság. □ A faluban csend, néma csend van, Népsége régen elalutt. (Petőfi Sándor)
népségi; népségű.