NÉPBIZTOS főnév (
történettudomány,
politika)
<A Szovjetunióban 1944-ig és Magyarországon 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején> az államigazgatás központi szerveiben (népbiztosok tanácsa, kormány stb.) egy-egy igazgatási ág (pl. belügy, külügy, iparügy stb.) vezetésével az államhatalom legfelsőbb szervétől megbízott személy.
Külügyi népbiztos, a népbiztosok Tanácsa
- Szóösszetétel(ek): népbiztoshelyettes.
- népbiztosi.