NEMZETES [e-e-ë] melléknév (
régies)
<Főleg megszólításban, egyéb címzések mellett nemes (I. 1) embernek járó cím>. □ Mit fecseg öcsémuram? Majd bizony a cudar Barnabás diákért fogom én a bort torkomba tölteni!
De hát nem nemesember-e, nem a szent korona tagja-e nemzetes és vitézlő Barnabás diák? (Kemény Zsigmond) || a. <Magasabb társadalmi helyzetben levők, főleg vmely hivatalt viselők és jobb módúak címzése az alantasabb helyzetűek részéről.>
Nemzetes ispán uram; nemzetes asszony. □ A felírás nemzetes Tengelyi nótárius uramhoz szólt. (Eötvös József) Egy szuszék áll az ajtónál tele ocsúval, hogy amikor a nemzetes asszony kifelé megy, belemarkolhasson, mivelhogy künn csipogva gyűl köréje
a sok
baromfi. (Mikszáth Kálmán) || b. (
1945 előtt) <A Horthy-rendszerben a vitézi rend tagjainak címzése.>
Nemzetes uram.
nemzetesi; nemzetesség.