NEMTÖRŐDÖMSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A nemtörődöm melléknévvel kifejezett tulajdonság; közömbösség, hanyagság. Nagy nemtörődömséget mutat, árul el. || a. Ebből eredő közömbös, hanyag magatartás. Bosszantó, vétkes nemtörődömség. Nemtörődömségével sok kárt okozott. □ Soha nem ítélte érdemesnek megcáfolni a róla szóló hamis híreket, amiket nemtörődömsége szült. (Karinthy Frigyes) A gulyás erőltetett, dacos nemtörődömséggel ült, és a felesége után sandított. (Nagy Lajos) || b. Vkinek, vminek nemtörődöm volta. Szavainak, viselkedésének nemtörődömsége. Nemtörődömsége már-már dühítő.