NEKIÜTŐDIK tárgyatlan ige
<Tárgy, testrész vmely külső erő hatására> pillanatnyi és heves érintkezésbe kerül vmivel, (
ritka) vkivel; beleütközik vmibe. Vö: ütődik (1).
Amikor a vonat egyet zökkent, nekiütődött a fejem az ablaknak. Az elhajított labda nekiütődött a falnak, és visszapattant. A meglökött fiú nekiütődött társának.
- nekiütődés; nekiütődő; nekiütődött.