NEKITÁMASZKODIK tárgyatlan ige
Úgy változtatja meg helyzetét, hogy hozzátámaszkodik vmihez.
Nekitámaszkodik vminek. Megállt, s nekitámaszkodott a kapunak. □ Nekitámaszkodott háttal a bástya falának. (Gárdonyi Géza) Nekitámaszkodott a rohanásban reszkető vagon falának, hogy megpihentesse izmait. (Hunyady Sándor) || a. (rendsz. határozó igenévi alakban) Ebben a helyzetben marad.
Csak állt az ajtófélfának nekitámaszkodva.
- nekitámaszkodás; nekitámaszkodó.