NEKIKESEREDIK [e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. Keserű hangulatba kerül, teljesen átadja magát a rossz hangulatnak; elkeseredik. Úgy nekikeseredett, hogy alig lehetett megvigasztalni. Ne légy így nekikeseredve! □ A nagy poharazásban a vén Mirza is neki kezdett keseredni. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) Nekikeseredik az ég v. az idő: hosszan tartó esőt ígérve beborul az ég; egészen elromlik, esősre változik az idő. □ Az utcákon nagy volt a sár, az ég egészen nekikeseredve. (Jókai Mór)
- nekikeseredés; nekikeseredett; nekikeseredő.