NEHEZÍT [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
- 1. Folyamatosan nehézzé (I. 8, 910, 11) tesz vmit. Nehezíti a gép járását; helyzetemet nehezíti az, hogy
A terep mindjobban nehezítette a hadsereg előnyomulását. □ Riumint átfutotta a düh
; hanem a másik percben már lehűté
az a gondolat, hogy indulatoskodásával megint családja sorsát nehezítené. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, költői) Folyamatosan súlyossá v. súlyosabbá tesz vmit. □ A viharok szárnyát zápor nehezíti. (Vörösmarty Mihály) || a. (szövőipar) <A megmunkálás során súlyából vesztett textilanyagot> vmely vegyiszer hozzáadásával nehezebbé (1) teszi. A főtt selymet, a kimosott árut nehezítik.
- Igekötős igék: megnehezít.
- nehezítés; nehezített; nehezíthető; nehezítő; nehezíttet.