NEHÉZKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]; nehezkedik [e-e-ë]
- 1. <Személy> testsúlyával vkire (ritk. vmire) támaszkodik. Ne nehézkedj rám! Kísérőjére nehézkedik. □ Jancsi
az egyik lábára nehezkedett. (Vas Gereben)
- 2. (átvitt értelemben is, régies) Vmi vmire nehézkedik: súlyával ránehezedik (12). □ Megfáradt ember hamvára nehezkedik a domb. (Vörösmarty Mihály) Súlyosan nehezkedtek reá az élet gondjai. (Gyulai Pál)
- Igekötős igék: mellénehézkedik; ránehézkedik.
- nehézkedett; nehézkedő.