NEHÉZKESSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. A nehézkes (13) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Mozdulataiban van valami nehézkesség. Fogalmazásában, gondolkodásmódjában, stílusában sok a nehézkesség. □ Itt-ott a verselésben meg a nyelvben találok némi nehézkességet. (Arany János) || a. Vkinek, vminek nehézkes (1, 3) volta, jellege. Járásának, mozgásának, testének nehézkessége; észjárásának, gondolkozásának, stílusának nehézkessége.
- 2. (átvitt értelemben) Nehézkes (2a) magatartás, természet. Szokj már le erről a nehézkességről!
- 3. (elavult) Terhesség.