NEGÉDES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. Olyan <személy, magatartás>, akiben, amelyben negéd (1) van; fölényes, büszke. □ Így fordítja a negédes külföld mireánk is szemeit, és észrevesz majd bennünket
(Kármán József) Felejtsd el a negédes pártütőt. (Vörösmarty Mihály)
- 2. Magát kellető, mesterkélten finomkodó, szenvelgő <személy, magatartás.> □ Ilonka nyájas, víg, beszédes,
Sohsem kacér, sohsem negédes. (Gyulai Pál) A kis Vica
negédesen lóbázta szedres kosárkáját. (Mikszáth Kálmán) Nem vagyok ám én még olyan idős
felelt negédesen Tamásiné. (Krúdy Gyula)
negédesség.