NÁRCISZ főnév -t, -ok, -a, (
régies,
tájszó) nárcis
Kora tavasszal virító dísznövény; fehér, rózsaszín v. sárga, illatos virága van (Narcissus). □ Kertem nárcisokkal Végig űltetéd. (Csokonai Vitéz Mihály) A nárcisok hosszú sorban tüskésedtek, s a virágjuk is kezdett bomladozni. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek levágott virága.
Nárciszt tett a vázába. □ Első szobádban kád lesz, drága kád,
Itt gyolcsok lesznek s régi, sárga selymek, Vörös rózsák és apró nárciszok. (Tóth Árpád)
- Szóösszetétel(ek): nárciszvirág.
- nárciszos.