NÁTHA főnév náthát náthája (csak egyes számban)
Az orr nyálkahártyájának többnyire meghűlésből eredő, erős váladék képződésével járó gyulladása.
Kitört rajta a nátha; megkapta a náthát. □ O nátha, nátha!
| Katarrhusz! Influensz! | Vagy bármi cifra névvel S alakban megjelensz
. Ugyan mért nem pihensz? (Arany János) Végy magadra valami melegebb öltönyt, mert náthát kapsz, s veres lesz az orrod. (Jókai Mór) Miska fején sem volt már a régi, sűrű haj, s bizony alapos náthával ment haza. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): 1. náthajárvány; 2. spanyolnátha; szénanátha.