NAPSZÁMOS főnév -t, -ok, -a
Napszámért [2] dolgozó, rendsz. nem szakképzett munkás. □ A napszámos, napszámosné Tuskót fürészel és hasít. (Petőfi Sándor) Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. (Móricz Zsigmond) Romlott fényt hány a korcsma szája
| benn fuldokolva leng a lámpa, | napszámos virraszt egymaga. (József Attila) || a. (
átvitt értelemben,
választékos)
A nemzet napszámosai: a) <a régi világban, kül. a XIX. század első felében> a nemzeti művelődést szolgáló, nagy nyomorban élő színészek. □ A színigazgató
esernyőt tartott kezében, melyet ilyen derűs napokon is magával hordott,
talán hogy azt a vándorbotot jelképezze, melyet a nemzet napszámosai
. cipelnek bolyongásukban az országutakon. (Kosztolányi Dezső); b) <a felszabadulás előtti időkben> a kis fizetésű tanítók.
- Szóösszetétel(ek): napszámoscsalád; napszámosember; napszámosforma; napszámoslakás; napszámosmunka.
- napszámosi; napszámoskodik; napszámosság.