Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az az égtáj, amelynek irányában a napot kelni látjuk; kelet. □ A napkeletnek elterülő falu fehér házai élesen rajzolódnak ki a szürkéskék ég alapjára. (Justh Zsigmond) Látja kelmed azt a diófát az akarattyai csárda kéményétől napkeletre? (Eötvös Károly) Hadd építek most egy templomot. | Napkeletre nyúl a nagyhajó. (Babits Mihály)
2. Tőlünk keletre elterülő vidék, keleti országok együttvéve. □ Nem ronthatott el tégedet egykoron | világot ostromló töröknek | Napkeletet leverő hatalma. (Berzsenyi Dániel) || a. (gyak. nagy kezdőbetűvel) (átvitt értelemben, költői) A magyarságnak közelebbről meg nem határozott, a mondákban szereplő keleti őshazája. □ S a bús csendbe merűlt országok puszta határit | Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták. (Vörösmarty Mihály) Ős Napkelet olyannak álmodta, | Amilyen én vagyok: | Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek (S az álmosoknak, piszkosoknak Én nem vagyok magyar?) (Ady Endre) || b. (költői) Költői képzelet szülte romantikus, örökké viruló, napsugaras táj. □ Szép napkeletre [= napkeleten], hol tavasz lakik, S az ég a szellős ormig meghajol, Földben foganva, égben nyiladozva, Egy szép virág van. (Vörösmarty Mihály) Szép napkeletnek Viránya lelkem, Örök tavasznap mosolyog le rá. (Petőfi Sándor)