NAGYSZÁJÚ melléknév -an, -bb v. nagyobb szájú (rosszalló)
Sokat, nagyképűen és hangoskodva beszélő, fecsegő <személy>; nagyhangú. Nagyszájú asszony, kofa. || a. Modortalanul, szemtelenül, hányaveti módon beszélő, feleselő, vitatkozó <személy>; szájas, nyelves. Nagyszájú gyerek, kamasz. □ Ez a Kriő egy oktalan | De nagy szájú úr vala. (Csokonai Vitéz Mihály) Olga gondolkodva lépkedett Sípos mellett. Milyen kedves ember gondolta , kár annak a nagyszájú leánynak. (Gárdonyi Géza)
nagyszájúság; nagyszájúskodik.