Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
NAGYLELKŰSÉG [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
1. A nagylelkű (1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; nemes, fennkölt gondolkodásmód, a megtorlásról, az egyéni bosszúról lemondó, megbocsátó természet. Nagylelkűséget tanúsít ellenségei iránt. Mindenki magasztalta nagylelkűségét. □ Nagylelkűség a győztest illeti. (Madách Imre) Mindegyik fölül akarta múlni a másikat nagylelkűségben, mert ők valódi nemes lelkek voltak. (Jókai Mór)
2. A nagylelkű (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság; bőkezűség. □ Mrs. Peabody keleti nagylelkűséggel értelmezte a vendégszeretetet. (Ambrus Zoltán)
3. (régies) A nagylelkű (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; hősiesség, bátorság. □ Még a nagylelkűség Él magyarjaidban, él bennek a hűség (Csokonai Vitéz Mihály)
4. Nagylelkű (13) cselekedet, magatartás, megnyilatkozás. Hálásan megköszönte nagylelkűségét. □ Néhány kitűnő angol lakathoz jutott gazdája nagylelkűsége folytán. (Krúdy Gyula)
nagylelkűségi.