Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan <személy>, aki bizonyos törvénnyel megszabott életkort (ez a Magyar Népköztársaságban a 18. életév) betöltötte,vagy aki még ezelőtt házasságot kötött, s akinek ennek következtében jogi értelemben vett teljes cselekvőképessége van. Jövőre válik nagykorúvá, akkor szavazati jogot is kap. □ Ön nagykorú lett, s ezzel én megszűntem önnek gyámatyja lenni. (Jókai Mór) || a. Szellemileg nagykorú: értelmi tekintetben fejlett, szellemi téren önálló, tájékozott <személy>. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szellemileg érett, önálló, sorsát maga intéző. □ Midőn a népek gyermekek valának, Magoknak cifra, ragyogó játékszert, Bibor karszéket s koronát csináltak De nagykorú lett a világ, s a férfi Nem gondol többé gyermekjátékával. (Petőfi Sándor) Igen, tán volna egy, a gondolat, mely öntudatlan szűdben dermedez, Ez nagykorúvá tenne. (Madách Imre)
II. főnév -t, -ak (-k), -ja (jogtudomány) Nagykorú személy. A nagykorúak jogai.