Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEVÁLIK tárgyatlan ige, (ritka) levál
  • 1. Leválik vmiről: <vmely felületet részben v. egészen borító, ill. vmihez hozzáillesztett anyag v. tárgy> az alatta v. a fölötte levő dologtól fokozatos lazulás következtében elválik, nem marad rajta, hozzátapadva; lekerül, leesik róla. Leválik a könyv fedele, a doboz alja; leválik vkinek a körme. A falról leválik a vakolat. A képről néhol levált a festék. A vízbe áztatott bélyeg leválik. Kezébe vette az üveget, hát a feneke egyszerre csak levált. □ Őszi fuvalmon fa levele sárgul, Nesztelen itt-ott már leválik az ágrul. (Arany János) || a. Leválik vmi: vmi könnyen leválasztható, vmi könnyen leesik v. levehető vhonnan. A forróból hideg vízbe tett tojásnak leválik a héja. A friss dió héja leválik.
  • 2. (ritka) <Egy v. több személy vmerre tartó csoportból> kiválva más útra tér, v. lemarad. A sarkon hárman leváltak a társaságból.
  • 3. (ritka) <Út> követett iránytól v. (fő)útvonaltól eltér. Itt a mi utcánk balra leválik. leválás; leváló; levált melléknév.