LÉTEZÉS [e v. ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
választékos)
A létezik (12) igével kifejezett állapot, tény; lét (1, 2); az a tény, hogy vki, vmi létezik.
Az anyagi világ létezése; bebizonyítja, elismeri, kétségbe vonja vminek a létezését. □ Eszméljek? S nem eszmélnék-e hát? | Nem érzem-é az áldó napsugárt, A létezésnek édes örömét
? (Madách Imre) Ugyan meddig mehet el a szkeptikus, amikor engedményt akar tenni
azoknak az embereknek, akiket a régi világ ittfelejtett, s akiknek a létezése már anakronizmus? (Ambrus Zoltán) || a. (
irodalmi nyelvben) Élet, lét (1a). □ Nem engedem tovább bújkálni ezt a zsiványt a létezés és nem létezés mesgyéjén. (Mikszáth Kálmán) Ahogy nálunk levegőben és vízben van létezés, élhetnek a csillagokon, a vörös és sárga tüzekben is emberek. (Gelléri Andor Endre)
- Szóösszetétel(ek): létezéselv.
- létezési.