LEPOCSKONDIÁZ tárgyas ige (
bizalmas)
Kíméletlenül és rendsz. durván leszid, lehord vkit.
Vannak hibái, de azért nem kellett volna így lepocskondiázni. □ A
dajna
úgy lepocskondiázta a Ráby Mátyást a törvényszék előtt, hogy azon még a keresztvíz sem maradt meg. (Jókai Mór) || a. (
bizalmas)
Lepocskondiáz vmit: minden rosszat elmond vmiről, nagyon leszól vmit. □ Elöljáróban lepocskondiázta a parlamentarizmust. (Mikszáth Kálmán) Egy asszony
az előadás után nagyon lepocskondiázta a darabot. (Nagy Lajos)
- lepocskondiázás; lepocskondiázó; lepocskondiázott.