Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LETEVŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. (átvitt értelemben is) Általában olyan, aki, ami letesz (I–II) vmit, vkit vhonnan, vhová. A csomagot letevő postás; az óvadékot letevő ügyfél; a szerszámot letevő munkás; a kalapját letevő vendég. || a. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki felhagy vmivel, aki nem folytat tovább vmely tevékenységet. A hivatalát letevő bíró.
  • 2. Olyan, aki, ami vmely alkalmasságot bizonyító feladatot vizsga v. verseny keretében teljesít, ill. esküt, fogadalmat tesz, mond, véghezvisz, letesz (III). A vizsgát sikeresen letevő diák; az esküt letevő tisztviselő.
  • 3. Olyan, aki, ami lemond vmely célról, reményről, szándékról, tervről, felhagy vele, letesz róla. A szándékáról letevő férfi.
  • II. főnév -t, -je [e] (ritka) Általában vmit letevő személy. A csomagot letevők közben eltávoztak. || a. Kül. vmit letétbe helyezendő személy. A letevők visszakapták értékpapírjaikat.