LÉTIGE [t-i] főnév (
nyelvtudomány)
<Vmely nyelvben> a létezést kifejező, "van", ill. "lesz" jelentésű ige.
A latinban a létige az "esse", a németben a "sein". □ A j megerősödése gy-vé, oly hangtörvényen alapszik, melyre nem nehéz példákat találni a magyar nyelvben. Így
kellett a létigében, a volok, valok eredeti formának elváltozni elébb vajokra, azután a mostani vagyokra. (Arany János)