Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÉTEL [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
  • 1. (régies) Az a tény, hogy vki, vmi van, létezik; létezés. □ A szív? előtte oly csecsebecse, … A szívre ő kicsit adott: Tán lételét sem érezi. (Arany János)
  • 2. (régies) (Testi, fizikai) élet (II. 1–3); lét. □ Oh ne nagyon számláld, deli hős, ifjúi korodnak Napjait, oh ne igen szomorodj e létel utóján [= végén]. (Vörösmarty Mihály) Ne szólj így, lételem öröme te! (Jókai Mór)
  • 3. (jelzővel és személyragos alakban) (régies) Az a tény, hogy vki, vmi olyan, amilyennek a jelző mutatja; volta. □ Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen Nagysága beárnyaz törpe lételedben. (Arany János)
  • 4. (helyhatározóval) (ritka, választékos) Az a tény, hogy a szóban forgó személy, tárgy a helyhatározóval megnevezett helyen van. □ Bajza … maga tanácsolta Petőfinek, hogy fogadja el az ajánlatot, mely Pesten lételét biztosítja. (Jókai Mór) || a. (ritka, választékos) Ennek tartama. Vidéken lételem alatt történt.